Még a múlt év őszéről maradt, a tél pedig megőrizte azt az ölnyi vadszőlő vesszőköteget, amit most, a tavasz közeledtét érezve felhasználtam.

1. lépés:

A vesszőköteg szálait első lépésben egymás mellé rendeztem egyesével.

2. lépés:

Amikor rendet raktam a kusza szálak közt, hozzáfogtam a koszorú elkészítéséhez. Ránézésre úgy gondoltam, hogy a rendelkezésemre álló anyag egy közepes méretű koszorú tekeréséhez éppen elegendő lesz.

3. lépés:

Amikor már nagyjából kész volt az alap, akkor kezdtem hozzá hosszabb szálak segítségével a cserép rádolgozásához.

4. lépés:

Nem mondom, hogy a lehető legkönnyebben ment, mivel a szálak némelyike töredezett. Jó néhány ággal rögzíteni kell az agyagcserepet, hogy stabil maradjon, hiszen még egy cserepes virágot is el kell bírnia.

Mindenképp érdemes még ősszel, amikor magas a nedvességtartalma a szőlőágaknak, felcsavarni az áhított koszorúalapokat.